Az autós papírokban három szerep keveredik: a tulajdonos (akié a jármű), az üzembentartó (aki a forgalmi engedély szerint üzemelteti) és a szerződő (aki a biztosítást köti és fizeti). Amíg mind a három ugyanaz az ember, észre sem venni – amint szétválnak, a casco-kötésnél is pontosnak kell lenni.
- A kgfb-t az üzembentartó köteles kötni – a cascónál rugalmasabb a kép, de a valós érdek és a valós adatok a lényeg.
- Kárnál a térítés a biztosított vagyoni érdekhez igazodik – finanszírozott autónál a finanszírozó engedményezése is belép.
- Családon belüli szereposztásnál (szülő-gyerek) a használók őszinte megadása a vitamentes kárrendezés alapja.
A három szerep – és miért válhat szét?
Tipikus helyzetek: a gyerek autójának a szülő az üzembentartója; a lízingelt autó tulajdonosa a lízingcég, üzembentartója Ön; a családi autót a házastárs nevén tartják. Mindegyik legitim – a lényeg, hogy a biztosítási szerződésben a valóság szerepeljen, mert a kárrendezésnél a szerepek szerint kérdez a biztosító.
Ki kösse a cascót?
A jellemző elv: az kössön cascót, akinek valós vagyoni érdeke fűződik a járműhöz – jellemzően a tulajdonos vagy az üzembentartó. A gyakorlatban a biztosítók ezt eltérően kezelik, ezért vegyes szereposztásnál (pl. szülő-gyerek, cég-magánszemély) kötés előtt tisztázzuk, melyik konstrukció fogadható el. Finanszírozott autónál a kérdést részben a finanszírozási szerződés dönti el: új autó hitelre, lízingre.
A tipikus buktatók
Három visszatérő hiba van. Az első: az adás-vétel után a casco „ott marad” a régi szereposztással – pedig a szerződés jellemzően érdekmúlással megszűnik: használt autó vétel után. A második: a tényleges használó (pl. a fiatal sofőr) nincs bejelentve, ami kárnál vitát szülhet: fiatal sofőr a családban. A harmadik: céges autó magán-használatban, tisztázatlan kerettel – céges autó magánhasználatra.
Vegyes a szereposztás az autójuk körül? Tisztázzuk 20 percben. foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
