A totálkár szó hallatán mindenki a roncsra gondol – pedig a casco-totálkárok többsége „gazdasági”: az autó javítható lenne, csak nem éri meg. Ilyenkor a térítés nem a javítási számláról szól, hanem egy képletről: káridőponti érték mínusz maradványérték, mínusz önrész.
A feltételek jellemzően akkor kezelik totálkárként az ügyet, ha a helyreállítás műszakilag nem lehetséges, vagy a javítási költség a jármű káridőponti értékének meghatározott hányadát meghaladja – a küszöb feltételfüggő. A gyakorlatban ez azt jelenti: idősebb, alacsonyabb értékű autónál már egy komolyabb karosszéria-sérülés is átbillentheti az ügyet totálkárba – nem azért, mert a kár óriási, hanem mert az autó értéke kicsi.
A káridőponti érték az autó piaci értéke közvetlenül a kár előtt – felszereltség, futásteljesítmény, állapot és piaci ár-környezet alapján. A maradványérték (roncsérték) a sérült jármű értéke – jellemzően roncsbörze-ajánlatok alapján. A biztosító a kettő különbözetét téríti, önrésszel csökkentve; a roncs jellemzően Önnél marad, és külön értékesíthető. Új autónál a vételár és a káridőponti érték közti rés külön kockázat – erre való a GAP-gondolat.
A viták két számon szoktak kirobbanni: a káridőponti értéken (a tulajdonos szerint az autó jobb állapotú-felszereltebb volt) és a roncsértéken (a börze-ajánlat magasabb, mint amennyiért a roncs valóban eladható). A jó pozíció előre épül: dokumentált szerviztörténet, fotók az autó állapotáról, az extrák bejelentett listája, reális érték-követés. Vitás esetben segítek, amiben tudok: tételes kalkuláció kérése, a feltételek értelmezése – a segítség menete.
Szeretné előre érteni, mi történne totálkárnál az autójával? foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes, kötelezettség nélkül – a végén pontosan látni fogja a lehetőségeit és a következő lépést.