A cascónál az érték-kérdés más, mint a lakásbiztosításnál – az autó térítési plafonja jellemzően a piaci, káridőponti érték, akárhogy is „állítjuk be” a szerződést. Éppen ezért a két véglet itt máshogy fáj: a túlbiztosítás díj-pazarlás, az alul-tartott kép pedig rossz döntések forrása.
- Autónál a térítés plafonja jellemzően a káridőponti piaci érték – e fölé biztosítani nem hoz többlet-térítést.
- A túlbiztosítás tipikus forrása: a vételáron ragadt érzelmi értékelés és a be nem jelentett érték-VESZTÉS.
- Az alul-kép fordítva: az autó többet ér, mint hiszi (piaci hullám, extrák) – és a fedezet-döntések rossz alapra épülnek.
Miért nem lehet „felülbiztosítni” az autót?
A vagyonbiztosítás kártérítési elvű: a kár a plafon. Ha az autó a kár napján a piacon adott összeget ér, totálkárnál jellemzően e körül a szint körül alakul a térítés – attól nem lesz több, hogy a szerződésben magasabb szám szerepel. A magasabb értékre fizetett díj-többlet így egyszerűen elvész. Ezért a helyes irány nem a „minél magasabbra állítás”, hanem a valós érték követése – és ahol a vételár-védelme a cél (új autó), ott a GAP-gondolat a megfelelő eszköz, nem a túlbiztosítás.
Az alul-kép kockázata
Az ellenkező hiba csendesebb: az autót gondolatban leértékeli („öreg már, nem ér semmit”), és emiatt marad el a casco, a fedezet-igazítás vagy az extrák bejelentése. Közben a használtautó-piac időnként felfelé mozog, a felszereltség pedig értéket hordoz. A rossz kép rossz döntést szül: aki alábecsüli az autóját, az a pótlás valódi költségét is alábecsüli – és a kockázatot rossz helyen vállalja át.
A visszaigazítás rutinja
A megoldás ugyanaz mindkét irányban: évente egyszer reális érték-kép (piaci hirdetések + felszereltség-lista + fotók), és ennek fényében a szerződés áttekintése – önrész-arány, fedezeti kör, kiegészítők, díj. Ez az éves felülvizsgálat – ha az évforduló előtt szól, az ajánlat-versenyeztetéssel egy menetben elkészítem.
Nem biztos benne, reális-e a szerződése érték-képe? foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
